sakalakabumbum

Levi

Az arcára néztem... Tudtam! Nem kellett volna! Levi te hülye, tudat-alatt perverz...! Most... rögtön felemelkedtem, és elröppentem tőle.
- É..én sajnálom Eren... - dadogtam - Tényleg! Nem akartalak megijeszteni!
Közben meg olyan hevesen vert a szívem, mint még sosem...
- Eren...

Eren

Nemszabad...ezért...megölni szoktak embereket...ezért...e-ezt baromira nem szabad...ez...ez nem elfogadott...ezért...ezért a Hadnagy baromi nagy bajba kerülhet! Az nem érdkel, hogy én is..de...de...ő...őt...meg is ölhetik ezért...n-ne ezt nem akarom.
Felhúztam a lábaimat. Az én hibám...
Bár...biztos nem gondolta komolyan...nem...az lehetetlen...biztos csak egy teszt...biztos...

Levi

Csendben ültem. és bámultam magam elé. Ez.. tényleg nem játék. Ez...rendellenes..! De... még is... Kitisztuló fejjel is, érzem, hogy akarom ezt. Nagyon akarom. De... nem hozhatok még több bajt a fejre... arról nem is beszélve, hogy... hogy... ez... most azt kéne mondanom, hogy undorító, de... semmi ilyesmit nem érzek. Csak... valami meleget...és az ajkai melegét, még mindig.

- Eren...

Eren

- Hadnagy úr...miattam fog bajba kerülni...-mondtam halkan, még mindig nem felnézve rá, és könnyekkel úszó szemeimmel bámultam a paplant. N-n..nem...nemhiszem el..ez..hogy...nem...nem igaz...- Kérem ne játsszon velem...-suttogtam és a fejemet a térdemnek döntöttem.

Dobálozik az érzéseimmel...Ha ez csak egy teszt volt...ez..nagyon gonosz..baromi gonosz...

Levi

Megfordultam, és indulatból nyomtam le az ágyra, közben felette támaszkodva.
- Úgy nézek én ki, mint aki szórakozik?! - kérdeztem sziszegve - Szerinted viccelnék olyasmivel, ami miatt megölhetnek? Így gondolod? - morogtam, közben a kezét szorongatva.
Fiatal még ahhoz, hogy ezt megértse. Hülyeség volt engedni az ösztöneimnek. Mindig az eszedre kellene hallgatnod, Levi! Lépések hangja ütötte meg a fülem, mire elengedtem a kölyköt...

Eren

Mikor lenyomott az ágyra kissé felszisszentem. Azért az annyira nem volt kellemes, főleg, hogy a láncok is rajtam vannak.

Majd mikor elengdett, visszacsúsztam az eredeti pozíciómba. Nem mertem megszólalni, mert jött valaki...

Továbbra is a szemeim könnyekben úsztak, de próbáltam nem kiengdni őket...erős vagyok...

De ha nem viccelt...akkor...akkor komolyan gondolta a csókot...? D-de ha komolyan gondolta, akkor...akkor azt...

A szemem sarkából néztem őt. Semmit sem értek.

Levi

Az ajtót néztem, ahogy a rácsok fele közeledtem...
- Ki az? - kérdeztem kifele hajolva, mire visszahőkölést hallottam - Ha illetéktelen személy, vagy személyek, ez esetben ajánlom, hogy a szabályokat betartva meg se közelítsék a zárkát. Különben kimegyek, és befonom a vastag meg a vékony beleteket. - morogtam.
Ideges vagyok.

Eren

Kicsit megremegtem. Feltételezem megint jönni akart valaki, hogy kinyiffantson...régebben is volt ilyen...bár tudnám, hogyan jönnek be az őrökön keresztül. Baromi jó munkát végeznek ami azt illeti...

Néztem a Hadnagy hátát. Haragszik rám... Láto- azaz hallom a hangján.

A térdeimet fejeltem le... Nem tudom elmondani, mit érzek most. Minden érzelem csak úgy kavarog bennem...mindegyik...egytől egyig.

Levi

Morogtam, és visszafordultam Erenhez, majd az ágyhoz lépkedtem.Ahogy hallottam, a betolakodók kaptak az alkalmon, és kiiszkoltak... Én pedig csak felmorranva visszafordultam Erenhez... belesajdult a szívem... Olyan rossz így ránézni... Felsóhajtottam, és odalépkedtem.
- gyere ide.

Eren

Ez a szó szoros értelmében viccesen sikerülni kikötözve, de nem is ez a lényeg most. Felhajtottam a fejemet, majd belenéztem a szemeibe, végre egyszer. Az a cs-csók...valóban igazi volt..?

Lepillantottam a térdeimre, majd újra fel.

Nem...nem értem.

Levi

Sóhajtottam, majd mellé ültem, a vállára tettem a kezem, és magamhoz húztam.
- idióta. - suttogtam, de... nem azt sugallva, hogy ezt így is gondolom.
Nem tudom...miért...

Eren

Elmosolyodtam és könnyes szemekkel hajtottam a vállára a fejemet. Nem tudom megölelni és ez baromira zavar.

D nem baj, jobb mint a semmi.

Mosolyoga szivtam be ezt az isteni illatat...ahw.

Levi

Átöleltem fél kézzel a nyakát, és megsimogattam a válla ívét.
- Nem szabadna még csak véletlenül sem ilyesminek történnie.-suttogtam.
Meg is ölhetnek érte.

Eren

- Tudom...-suttogtam.- De engem nem érdekel...én örülök ennek.- mondtam lágyan elmosolyodva. Nem tudom mikor éreztem magamat ilyen...jól utoljára. Furcsa, hogy ennek pont a börtönben kell megtörténnie...Felettébb furcsa. De tetszik...és nagyon nagyon örülök.

Levi

- Eren, ez nem játék. Mind a ketten meghalhatunk. - sóhajtottam.
Örül...? Mármint... hogy... a közelségemnek? Tehát.... voltaképp a kölyök szerelmes belém..? Na jó, össze vagyok zavarodva. De az még inkább összekavar, hogy... voltaképp magam sem tudom, mit érzek.

Eren

-Tudom.-hajtottam le a fejemet.- Főleg, hogy engem egy tomboló szörnyeteggel azonosítanak...de ha még ez nem is lenne...-suttogtam.
Nem igen elfogadott erre az, hogy valaki ne legyen...más. Főleg, egy ilyen világban. Aki nem szimpatikus, az lesz az első számú titáncsalogató a következő bevetéskor. Nem szeretném, ha a Hadnagy lenne, miattam. Én nekem meg teljesen mindegy.

Levi

A hátát simogattam. Jól esik most, hogy tudom ölelgetni, mert tényleg nagyon jól esik, nekem is. Szeretem, mikor valaki így viszonyul hozzám.
- Eren, nyugodj meg. - sóhajtottam - Butaságokra most ne gondolj.
Közben eltűrtem a haját.

Eren

Újból felpillantottam rá. E-el sem hiszek, hogy...hogy most ő az előbb tényleg megcsókolt...Minden álmom egy csapásra beteljesült, boldog vagyok. De még is szomorúságot érzek, mert...egyszerűen...nem akarom, hogy bajba kerüljön miattam.

Megint lépéseket hallottam.

Levi

Olyan gyorsan röppentem le Jaegerről mint a villám. Ki a franc az már megint?! Hogy az a nyomorult...Erent pillanatok alatt rendesen visszakötöztem az ágyhoz, és úgy röppentem arrébb vagy 3 métert.
- Ki az?

Eren

Szorult a csuklómon a lánc és megint nyomott hangulatom lett, rendesen.

Hangosabb lett a cipőnek a köveken való kopogása, majd elért a rácsokig.

Csak pislogtam, hogy ki az, aki nem fél a Hadnagytól, majd mikor megláttam, meg is értettem.

- Mit akarsz?-kérdeztem.

Ez az idióta Jean mi a fittyfenét keres itt bent?!

Levi

Csak pislogtam, és úgy támaszkodtam a falhoz.
- Kristein...- morogtam.
Még is mit keres ez itt...?
- Figyelmeztetlek, tiszteletet tanúsíts. - mondtam összeszűkítve a szemem.

Eren

Tisztelgett egyet, majd rám nézett. Láttam a szemében, hogy mennyire örül, hogy így lát.

- Hogy vagy?-kérdezte. Mintha aggódna. Idióta! Itt...fujj! 

Szemet forgattam.

- Szerinted, bebörtönözve láncokkal kikötve, hogy lehetek?-fortyogtam, majd inkább elnéztem.

Levi

Csendben figyeltem, közben a szíjaim igazgattam meg. A lábam már egész jól volt, helyzethez képest.
Kristein arcát vizslattam... olyan semmit mondó arccal.
- Ackerman és Arlert hol vannak? - kérdeztem.
Meglepő, hogy ők még nem próbáltak belógni.

Eren

-Eszre se vettek szerintem, hogy Eren itt van lent...el vannak foglalva. Csomó dolguk van.-sóhajtott Jean.

Jó, hát ez sem igaz. Gondolom ez tett valamit, hogy ne tudjanak bejönni.

Nem szóltam semmit bár az arcomról elég leolvasható lehetett, hogy nem kívánom látni.

- Mit vétettem?-kérdezte tőlem.

- Neked kellene tudnod.

Levi

Hmm... már értem. Ez afféle fiatalok közti falkán belüli harc, hogy most ki az erősebb? Fögalmam sincs, hogy milyen gyerekkora van az olyanoknak, akik a a föld felett élnek, én a város alatt nőttem fel. Nekem mindenért meg kellett küzdeni, és meg is fizettem érte. Csak hümmögve figyeltem, mi történik.

Eren

Jean csak vigyorgott, majd mire nem reagáltam semmi többet rá, ezértnekem intett, a Hadnagytól pedig tisztelet tudóan elköszönt.

Én lenyeltem az indulatomat, nem szóltam semmit. Jean kifelé igyekezett és egyre halkultak a léptei, majd már ott is volt.

Neeem...nem ez nem ok nélkül jött ide be, ebben biztos vagyok. Valamit akar.

Levi

Gyanúsan sandítottam Jean elsuhanó árnyéka után.
- Még a hülye is tudja, hogy ez akar valamit. - jelentettem ki.
Valószínűleg, az én jelenlétem gátolta meg abban, hogy ezt Erennek megossza.

Eren

-Szokás szerint...hozzám se szól ha nem kell neki valami.- sóhajtottam, majd elnéztem. Nem, inkább nrm töröm a fejemet...hiába, a Hadnagy épp az előbb csókolt meg! Kissebb gondom is nagyobb Jeannal.

A Hadnagyra néztem fel. Olyan gyönyörű szemei vannak..olyan...szépek...

Levi

A falat támasztottam továbbra is, elmélyülve a gondolataimban. Igazából, jelenleg olyan kusza minden a koponyámon belül, hogy el se tudja ezt képzelni se senki. Mintha egy nagy bukfencet hányt volna a bent tartózkodó énem, és most szédülne. És a legrosszabb, hogy sejtsem sincs, mi történik.

Eren

Csak néztem. Kicsit tétováztam, hogy meg-e kérdezzem mi a gond, de nem, mert tudom mi az. Nem érti miért.tette ezt velem az elöbb, nem érti én miért reagáltam így 's a többi. Nem is csoda, nem is tudom elképzelni, hogy mit mondhat magáól...dagadna a büszkeségtől, vagy inkább lealázza magát fejben? Nem tudom. De én minden bizonnyal...boldog vagyok. Sokkal boldogabb, mintha nem tette volna meg.

Levi

Felszakadt belőlem egy sóhaj, majd Eren fel fordultam, és a homlokára nyomtam a kezem. Kicsit csapzott, meg mostanában annyi baj volt vele, hogy jobb ellenőrizni, hogy van-e valami baj.
- Jobban vagy? - kérdeztem halkan.
Persze, bele sem gondoltam az egészbe.

Eren

Bólintottam.

- Bár ilyen hideg helyen, kétlem, hogy sokáig így lenne.-mondtam szinte hallhatatlanul. Nem, nem. Eszemben sincsen hisztériázni, avagypanaszkodni. Nem. Nekem ez tökéletesen elég, amit ő tsz..ezt sem szabadna.

De megont viszket a hátam...ez valami katasztrófa.

Levi

Összevontam a szemöldököm, és sóhajtottam, majd a ácsokhoz léptem, kiléptem rajtuk, és a lépcsőre hajtott plédek közül elvettem egyet. Nem tudom mi most ez a gondoskodás mánia, de... bizonyára azért, mert nincs kölyköm. Ilyen... "apa pillanataim" lehetnek, gondolom. A hónom alá vágtam a sima vastag takarót, és visszasáltam, egészen az ágyhoz, és gyengéden Erenre borítottam.
- Megteszi?

Eren

Leesett az állam...a földről kapartam össze. Hihetetlenül meglepődtemés csak ott néztemmajd hirtelen szólaltam meg.

- K-k-k-köszönöm szépen!-hajtottam hálásan előrébb a fejemet, és lassan lassan melegített fel a takaró. Nagyon jól esik...nagyyooon. Szinte eddig megfagytam és most kezdek felmelegedni...nagyon jó.

Levi

Elmosolyodtam, és lehajoltam hozzá, és az arcát vizslattam, majd megsimitottam az arcát. Basszus, úgy, hogy bele se gondoltam mi a francot csinálok épp! De nem húztam el a kezem, ott hagytam.

- szólhattál volna.

Eren

-T-tudja, csak nem szerettem volna gondot okozni. Önnek úgy is elég problémája van velem.- mondtam halkan és a Hadnagyot néztem. A keze is meleg...olyan finom puha és meleg. És egyáltalán nem zavaró, hogy az arcomon pihen, sőt jól esik. Nagyon. 

E-el sem lehet képzelni, hogy...hogy mit érzek most. A szomorúság, amiért itt vagyok, a negatív érzéseim, átcsaptak egy melengető szellőként boldogabb érzésekbe. Mintha az évszak is tavaszra váltott volna, úgy éreztem, pedig valójában ez koránt sem volt így.

Még csak most jön a kemény hideg.

Levi

Sóhajtottam és elnéztem az arcáról. Katasztrofális a helyzet. Összegezzünk: Megcsókoltam Erent. Egy férfit. Aki EREN. Tehát, életem legnagyobb baklövését követtem el. Túl sokat vagyok vele a napokban, lehet megártott, vagy a fene se tudja. A lényeg, hogy kezdek bekergülni. És ez nagyon nagyon nagyon nem jó! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire...

Eren

Csak néztem a Hadnagyot...szerintem utál. Vagy,,,vagy legalább is haragszik rám, csak még magának sem meri bevallani...igen ez a legvalószínűbb.
De ebben a cellával, nem is tudok még kezdeni sem semmit, hogy ez ne így legyen.
Csak...ha szeretne menjen csak el...nem tartom vissza...fájni fog, de menjen.

Levi

A baj csak az, hogy ez a kölyök valami olyannal rendelkezik, ami egyszerűen vonz hozzá. Nem tudom, mi az. A gyermeteg még is férfias megjelenése, az a vigyor, ami jobb kedvében az arcán van. Őt se sokat látom mosolyogni. De mikor mosolyog, előttem van milyen lehetett gyerekként... Mikor ő 5 éves volt, én már 5x annyi... megijesztenek az érzéseim. A frászt hozzák rám, és nem is tudok mit kezdeni velük. Nem tudom elhinni, hogy... ennyire... kötődök hozzá.

Eren

Néztem, ahogy gondolkodik...valamin nagyon rágja magát.

- H-hadnagy úr...ha gond van, nyugodtan hagyjon itt...menjem csak...így olyan érzésem van, mintha magát is ide zárták volna hozzám...nem szeretném, hogy rosszul érezze magát miattam, itt.- mondtam egy ideig ránézve, majd a falat nézve.

Levi

Hirtelen odafordultam Jaegerhoz. Majd felé lépkedtem, az ágyra térdeltem, és lenyomtam, egy szót sem szólva. Nem érdekel jelenleg semmi. Remélem csak valami görcs, vagy nem tudom mi jött rám... Ahogy láttam, már besötétedett... Szúrós szemmel néztem Erenre, majd felálltam, és kimentem a cella elé, ahol nem messze tőle ült az őr. Odasétáltam hozzá, s megmondtam neki, hogy menjen fel a lépcsőhöz, és ott őrködjön, az ajtó előtt. Ott Ő sem fog semmit hallani.

Eren

Kissé ijedten, de inkább csak meglepődötten néztem, mikor oda térdelt, majd...l-lenyomott az ágyra. Az arcomom pír jelent meg, és nagy szemekkel bámultam a Hadnagyot. Majd kiment. M-most itt hagy? Rám mászik aztán itthagx? Nem értem..iylen rosszat mondtam...? É-én csak megmondtam neki, hogs miattam ne szenvedjen ő is...d-dehát...

Vakivel beszél...te jó ég mi történik?!

Levi

Az Őrtől nem tűrtem ellentmondást. Megmondtam, hogy ne merészeljen lejönni. És senkit nem engedhet be. Majd miután tájékoztattam egyéb információkról (pl. ha lejön, a fejét veszem), és becsuktam az ajtót. Nyugodt léptekkel mentem vissza a lépcsőn. Azt se tudom, hogy mit csinálok. Hogy miért csinálom. De abban a percben az nem érdekelt, se senki. Egyedül arra vágytam, hogy... együtt lehessek Jaegerral. És... ez akkor nem volt ijesztő, sem undorító, sem semmi más. Vágyat keltett bennem az egész.

Eren

Becsukódott egy ajtó, és most hangok vannak...jönne vissza...? Igen ez ő lehet. Jellegzetes járása van, hallom a lépteit. Ez ő...biztosan ő! Senki másnak nincs ilyen járása. Izgatottan toltam feljebb magamat, hogy...mi történik. De vajon mit csinált...? És mit akar...? Bár így kikötve sok mindent nem tudok kezdeni.

Levi

A rácsok elé léptem, és besétáltam, majd a rács ajtaját is becsuktam.Meg sem szólaltam, csak odasétáltam Erenhez, s a derekához érve feltérdeltem, és ráülve az ágynak nyomtam a kölyköt, és a szemébe néztem.
- Remélem tisztában vagy vele, mi következik. - mondtam lejjebb hajolva.

Eren

A nagy zöld szemeimmel néztem őt. Hogy mi követk...?

Csak ekkor esett le, hogy mit csinált eddig. megtisztította a terepet, hogy ne akadályozza meg őt abban semmi, hogy engem...m..m...m...nem...nem ezt képtelen vagyok még csak gondolva is kimondani.

Vörös arcomat így még takarni sem tudtam, csak a fogaimat szorítottam össze.

Levi

Nem mondtam mást, csak szépen elkezdtem leszedni a felsőjét... és közben az arcát néztem... A kanosság teszi ezt velem? Azért kívánom most ennyire?
- Na mi az, Jaeger...? - vigyorodtam el.
Milyen kis ennivaló pofija van...

Eren

Néztem amit csinál...lassan előbukkant a felső testem amire egyébként mondhatni büszke vagyok, mert igen kiedzettem magamat...de...de ez most azért más helyzet egy kicsit.

- H-Hadnagy úr..- néztem őt, le sem tudtam venni róla. A tekintetem...pedig jobb lenne, talán kevésbé lenne zavaró.

Levi

- Ha nem maradsz csendben, mással tömöm be a szádat. - néztem a szemébe, majd a nyakához hajoltam, és beleharaptam lágyan a bőrébe.
Valahogy jól érzem most magam... nem tudom miért pont vele... de... izgalmasnak tartom, ami épp történik.

Eren

Ijedten néztem magam elé. I-ilyet még senki sem csinált velem...m-mi ez...?

Vettem egy mélyebb levegőt, majd elkezdtem nyugtatni magamat. Oké Eren, inkább élvezd, hogy itt a Hadnagy...csak nem lesz olyan rossz...biztos tudja mit csinál....biztos...!

Igyekeztem csendben maradni mert nem hiányzik, hogy befogja a számat...de nem értem...miért csinálja most ezt...?

Levi

s elkezdtem lefele haladni, szépen lesimítva róla a felsőjét, teljesen. Eldobtam az ágy mellé, majd a mellkasán húztam végig a kezem. Sokkal fejlettebb az izomzata, mióta utoljára láttam felső nélkül. Nem mondom, hogy meglepődtem, de minden tisztelet az övé... széép-szép.

Eren

Nem mertem megszólalni...pedig meg akarom kérdezni...én..nem...anélkül, én nem akarom engedni...vagyis...

nem tudom...túlságosan is szeretném...úgy sem tudom vissza tartani...><

Nagy levegőket vettem...legalább nyugodjak le...

- Hadnagy úr, maga...-mondtam halkan, így azzal nem takarózhat, hogy hangoskodom. Remegett a hangom..

Levi

- Mondtam, hogy kuss...de ha annyira jártatni akarod a szádat... - nyúltam a feneke alá, majd felhúztam ülésbe, és én meg feltérdeltem, és a fejt az ágyékomhoz húztam - Gondolom nem kell elmagyaráznom, mivel foglald el a szád.
És a hajába túrtam.

Eren

N-nem hagyja, hogy végig mondjam...M-miért ilyen most...? Biztos csak...ez teszi vele...de...én....

Mivel a kezeimmel még a nadrágját épp,hogy elértem így ki tudtam gombolni, és leszedni róla...illetve lejjebb tolni. Miért érzem azt, hogy ezt...ezt most muszáj csinálnom...?

Lehúztam- ugyan azt már foggal- az alsóját is...

Levi

Bár az arcomon nem fejeződött ki, élveztem a helyzetet. Hogy Eren szót fogad. Régen volt, nagyon régen, hogy ilyet csináltam, és akármennyire mocskos ez az egész, be kell vallanom, hogy hiányzik... és Eren fog nekem segíteni...
- ügyes fiú.

Eren

Érzem, hogy kell csinálnom, de nem csak ez késztet...valamiért szeretnék is neki segíteni..vagy tudom is én mit csinálni. Sosem csináltam még ilyet, azt sem tudom, hogyan kell.

Végigcsókoltam a tagján...nagyon furcsa....most...tényleg egy férfit kellene most...kielégítenem, méghozzá szájjal...? Menni fog ez nekem...?

Próbálkozni fogok...mást nem tehetek...

Remegtek a végtagjaim, a lelkemről nem is beszélve. Lépcsőzik. Egyik pillanatban mindjárt sírok, a másikban majd ki csattanok, hogy most ezt történik. De Hadnagy úr, miért ilyen most...? Biztos csak...az teszi vele...hogy...most...ilyen...nem is tudom, hogy mondják ezt szépen...megkívánt valakit, csak pont én vagyok most itt.

Levi

Kellemesen felnyögtem, és megsimogattam a haját, de lágyan... Igaz, ilyenkor még durváb vagyok, de semmiképp se szeretném Erent bántani, ez biztos. Csak... ha már ennyire kívánatos, fizessen is érte! Halkan nyögtem, mg azért nem voltam annyira felizgulva, hogy... kiabáljak.
- Nmmh.. 

Eren

Megremegtem, mikor hozzám ért. T-te jó ég... Már csak, hogy a hajamhoz...már csak az is elmondhatatlanul jól esett.

Nyeltem egyet. M...most be kellene, hogy vegyem a számba...nem...?

Hosszú másodpercekig gondolkoztam, hogy ezt hogyan tudnám jól megcsinálni, miközben futtattam rajta az ajkaimat, azaz továbbra is csak csókolgattam fel-le.

Majd nyeltem egyet és a hegyéhez toltam a számat...de először nem valami nagy részét toltam be, mert ha hihetetlenül béna vagyok, akkor meg...nem akarom, hogy...mondjuk fájjon neki, vagy ilyesmi...

Én nem értek az ilyesmihez...

Levi

Elvigyorodtam, és a nyakára simult a kezem, közben pedig próbáltam ráhúzni a farkamra, mert már maga a látvány kikészít, nem még az érzés.
- Hammmh...
Közben pedig löktem egyet a csípőmmel.

Eren

Én próbáltam csak lassan, de ő olyan heves volt...így már félig a számba fogadtam a férfiasságát...de ugyan, hova az istenbe fog ez tovább menni, mert nekem aztán a számba be nem fér több!

Óvatosan szopogattam, próbáltam ügyeskedni, bár az a lökés nem esett jól annyira. De ki vagyok én, hogy merjek akár csak fel nyüsszenni is? Így visszafogtam magamat és próbálkoztam.

Levi

Erennek különösen jók voltak a próbálkozásai, bár nekem szükségem volt egy kis vadságra, így megfogtam a fejét, és én kezdtem irányítani a tempót, a mélységet... mindent. És baromira élveztem.
- Hammh...
Közben pedig a szabad kezem levezettem, és a fenekét markoltam meg.

Eren

Au...au...auu! Mi az isten...?! K-komolyan lenyomja egészen a torkomba a...te jó ég...akkor ez ezért ilyen kellemetlen...Hat..e-ez nagyon p-perverz.

Így levegőt sem igazán kaptam, csak épp mikor, hagyott egy kis rést a számban ahol be tudtam szippantani hirtelen.

U-úristen...e-ez nagyon furcsa.

Erőtlenül hagytam magamat, mintha csak valami...valami játékszer lennék. Úgy is éreztem magamat.

A kezemmel a lepedőt markolgattam a szemeim meg már az érzéstől meg a helyzettől, meg a félelemtől is, lecsukódva megteltek könnyel.

Levi

Igazából, nem is figyeltem Erenre. Önző mód csak a magam javát néztem, és kényszerítettem hogy úgy csinálja ahogy nekem a legjobb... tényleg élveztem, mert... valljuk be, romokban volt a soha nem is stabil lábakon álló "szerelmi életem". Szükségem volt erre...

Eren

Úgy éreztem, hogy nincs más választásom...ezt kell tennem és kész. De...miért pont velem teszi? Így akárki mást is "ki tudna használni"...gondolom egy csomóan örülnének is neki...hát én is...ha nem épp ez történne...így méghozzá...

Én erre még nem voltam készen...

Mintha a lelkemet és az érzéseimet is cincálná széjjel, hagytam magamat, de egyre több könny lett a szememben...a lelkem fájt nagyon...

Levi

Annyira jó volt... de ahogy lenéztem, és láttam, hogy könnyezik, a vállához nyúltam, és megállítottam.... Nem tudom... így... így nem akarom.
- Sajnálom. - intettem hogy engedje el a tagom.
Ez... elég kellemetlen...

Eren

Ellazítottam az izmokat az arcom körül. Nem kell elengednie. már mindegy. Már megtette, nekem már mindegy.
A szemeimhez nyúltagyam, és megtöröltem őket óvatosan.
Eren, nem kellene itt hisztizned...Megint csak gondot okozol...hagyhatnád magadat inkább...
De az érzéseimnek nem fogok tudni parancsolni...sosem.

Levi

Sóhajtottam, és lágyan hátranyomtam az ágyon, majd a nyakát kezdtem el csókolgatni minden fele.
- Sajnálom.-suttogtam, és a könnyeit törölgettem.
Már nem tudom magamat hova tenni.... Katasztrofális vagy, Levi..

Eren

-N.ne sajnálja.- suttogtam alig hallhatóan és próbáltam abbahagyni a könnyezést...Te jó isten, ez baromira nem kellemes a torkomban...auh.
-Nem haragszom...-suttogtam. Mi jogom lenne rá...? Meg meg így minek...? Felesleges.
De...csak nem esett jól...ennyi.

Levi

- Nem kellett volna igy erőltetnem a dolgot. Fiatal vagy még ehhez...- másztam le róla.
Pedig én szerettem volna... de... igy kénytelen vagyok a zuhany alatt önkielégiteni. Szivás.
- Eren... Bocsáss meg...

Eren

-De én nem haragszom..csak...kicsit durva volt...-suttogtam, és óvatosan feljebb ültem.- Maga ne haragudjon...-motyogtam,- De nekem semmi bajom ezzel csak legyen kérem egy kcisit...finomabb...-mondtam halkan, és elnézve Te jó ég, mi közöm van ahhoz, hogy én meg mosdjam neki, hogy tegyen micsodát?! ÁÁÁ><

Levi

- Nem lehet, ez... ez... nem tudom mit gondoltam, mikor azt gondoltam, hogy megtehetem. Törvény-, és természet ellenes... - mondtam és rögtön visszaszedelődzködtem.
Nem kellett volna mg csak eszembe se jutnia! Ilyet elkövetni... ha.. az őr bárkit átenged nekem, és neki is fejét veszik, minimum...
- Elnézést a meggondolatlanságért.

Eren

-D-de én nem haragszom...-suttogtam elnézve és behunytam a szememet. De...ez...nekem mindegy, hogy törvényellenes...ha...ha ő szeretne engem..esetleg...talán...valaha...valamikor...akkor...engem nem érdekelne, hogy törvényellenes...nem érdekelne...

De...teljesen midnegy...ő...úgy sem szeret...szóval...

Levi

Összeszedtem magam, majd felálltam.
- Reggel meglátogatlak... - vakartam meg a tarkóm - Jó éjt, Jaeger.
És már el is indultam ki... nekem... aludnom kell egyet.

Eren

-Rendben...-mondtam halkan, majd elfordultam az ágyban.- Önnek is.…-suttogtam halkan.

Nem tarhatom vissza. Semmi kozom hozzam Azt teszi amit csak akar.

Levi

Meg sem álltam, kisiettem a fenébe. Megijedtem. Basszus... igen, megijesztett egy kölyök, aki érzéseket váltott ki belőlem. Remek... Gyorsan szedtem a lábaim végig a lépcsőn, fel az ajtóig. Az őr épp nyitotta az ajtót, amikor odaértem... Nem szóltam meg érte. Végezze a dolgát. Végigrobogtam az üres folyosón, fel még két lépcsőt, végig a folyosón... addig, amig el nem értem a szobám ajtaját. Tisztálkodnom kell. Mocskosnak érzem magam. Bár... a lélek mocskán semennyi viz nem segithet.

Eren

Az ágyban tehetetlenül feküdve hánykólódtam. Jobbra-Ballra forgolódtam...hihetetlenül kényelmetlen ez az izé...Hahhj.

Jobb megoldásnak láttam, ha inkább felülök, s elkezdem magamra visszaszenvedni a pólómat...Hiszen az még nincs rajtam..meg fogok fagyni. Nem ment valami egyszerűen a bilincsekkel, de végül sikerült.

Szomorú arccal dőltem vissza az ágyra, magamra húzva a takarót a fejem búbjáig. Nem vagyok itt...ne lásson senki..csak...hagyjanak békén.

Levi

A sötéten csillogó kilincsre nyomtam a kezem, és egy lágy mozdulattal kitártam a szobám ajtaját. Felsóhajtottam, ahogy megcsapott a kellemes esti hideg levegő... Nyitva maradt az ablak. Még hallani lehetett, ahogy dolgoznak a fal helyre hozásán, hogy minél gyorsabban megoldódjon a probléma. Szorgosak, vagy Erwin szorgosan hajcsárkodik felettük. Fene tudja. Szép lassan csuktam be magam mögött az ajtót, és átgyalogolva a szobán, az ablakhoz léptem. Elbasztam, nagyon, nagyon elbasztam...
- Sajnálom... - sóhajtottam a kihajolva, nézve az esti sürgést, forgást...

Eren

A falon volt egy rácsozott ablak, ahonnan ömlött be a hideg levegő...Mintha vízalatt lennénk, úgy süvített a hideg, mint ahogy a víz tenné. Remegtem, mert...még a szobámban is sokszor nagyon fázom...itt pedig hihetetlenül hideg van. De...de ki kell bírnom..menni fog ez.

Mit nyafofok? Mindig csak hisztériázom mindenért. Nem kellene ezen gondolkodnom. Minden elrontottam...kellenek nekem érzések...Ha nem lennének most a Hadnagy is még itt lehetne...

Levi

Kifújtam a mellkasomban rekedt levegőt. Vissza akarok menni... De még sem. Nincs bátorságom. Gyáva vagyok belenézni ezek után a szembe... Könyörgöm, Ő csak egy gyerek! Egy gyerek akinek anélkül is a elég gondja, hogy a ferde hajlamú felügyelője még traktálja ilyesmivel... de... Lehajtottam a fejem, és bámultam a házak közé... Én miért nem érzem magam sehol sem otthon..?

Eren

Hánykolódtam a csontig hatoló hideggel együtt, ami valahogy nem tudott érdekelni. Behunytam a szememet...nem akarok itt lenni. El akarok tűnni. Elmenekülni...

Megfeszítettem a kezeimet, a láncok csörrentek meg rajtuk. Persze, hogy is tudnék elmenni...

Levi

Újabb fáradt sóhaj hagyta el a szám... elálltam az ablakból, és behajtottam. Még mindig érezhető volt az a dermesztő hideg... de egyáltalán nem zavart. Kigomboltam az ingem, majd a kis polcomra tettem.Mosakodni akarok. Csak az ingem vettem le, de meggondoltam magam, és megváltam a nadrágomtól is... egy sima egyszerű köntöst húztam magamra, és úgy indultam ki a folyosóra.

Eren

Felültem...a térdemre hajtottam a fejemet...így kicsit melegebb.

Kegyetlen ez, amit itt művelnek velem...de...én...nem is tettem semmit...

Senkit sem bántottam...nem is állt szándékomban...

Sírtam halkan, remegve az érzelmek sűrűn szőtt hálójától. A Hadnagy állt mellettem...most már ő sem.

Levi

Úgy visszamennék hozzá. Megvigasztalnám, elnézést kérnék... de... én valamilyen értelemben és mértékben vonzódom hozzá. Megint csak letámadnám... és... igy csak egyre nő az esélye, hogyha eljön az ideje, akkor... nem tudom majd megállitani. Mert... mert... nem tudok még csak gondolni sem erre... Nem tehetem ezt az emberekkel! Akármennyire is vágyom rá... nem lehet... a mosdók felé tartottam.

Eren

Halkan sírtam, lelketlenül. Ültem egyhelyben de mintha kőszobor lennék, amit egy hideg hegy tetején lévő sziklából faragtak, alig pár percig, ezért elhanyagolt is. Egy kidolgozatlan kőszikla, aki senkinek fel sem tűnik mert a hegy legtetején van, s senki sem jár arra.

Levi

Olyan... fájó ez. Sajnos, nem tehetek mást. Ha rá is jönne valaki, az a fejünkbe kerülne... és.. azt nem akarom... Lassan értem a tisztálkodó helységbe... beálltam az egyik mosdótál fölé, és elkezdtem megmosni az arcom...
- Sajnálom... - suttogtam.

Eren

Az egyik őr szólt be, hogy hagyjam már abba a nyervogást mert rossz hallgatni.

Hát nekem meg rossz levegőt venni is.

Megtöröltem a szememet és próbáltam aludni, de legalább pihenni.

Félek..megint csak egyedül vagyok..