1. fejezet
Levi
- Jaeger! - kezdtem el az ajtaját verni a szobájának.
Beszélnem kellene vele, hisz a lovakhoz kell kimennem, a kölyök meg úgy is ráér. Gondolom. De ha nem, arra is teszek rá. Én vagyok az, aki a feltételeket szabja.Közben a mondhatni normális ruhámban álltam az ajtó előtt a falnak támaszkodva. Azaz egy sima nadrágban, meg egy kényelmesebb ingben, meg a csizmámban.A lovakat csak meg kell etetni, akkor meg én úgy sem leszek koszos... Jaeger meg igen, de hát csak le tudja nyalni magáról.Mióta nem a pincében van, mert mostanában nem kell aggódnom afelől, hogy gondol egyet, és titánná változik. Gondolom rájött, hogy ha ellenkezne... akkor nem fog ellenkezni. Nincs rá lehetősége. Legalább is mg én felügyelem, nincs. Nem olyan rossz kölyök Ő, csak... mégsem fogom babusgatni, hisz ha elveszti az uralmát, meg kell ölnöm. Nem akarom megölni... Amint felkaptam a fejem, megláttam Mikasat, meg Arlertet erre felé ólálkodni. Nem tudom mit kutakodnak, egyre többet járnak erre. A nagy trió, mi? Teszek rá. Jaeger húzza a belét velem a lovakhoz!
Beszélnem kellene vele, hisz a lovakhoz kell kimennem, a kölyök meg úgy is ráér. Gondolom. De ha nem, arra is teszek rá. Én vagyok az, aki a feltételeket szabja.Közben a mondhatni normális ruhámban álltam az ajtó előtt a falnak támaszkodva. Azaz egy sima nadrágban, meg egy kényelmesebb ingben, meg a csizmámban.A lovakat csak meg kell etetni, akkor meg én úgy sem leszek koszos... Jaeger meg igen, de hát csak le tudja nyalni magáról.Mióta nem a pincében van, mert mostanában nem kell aggódnom afelől, hogy gondol egyet, és titánná változik. Gondolom rájött, hogy ha ellenkezne... akkor nem fog ellenkezni. Nincs rá lehetősége. Legalább is mg én felügyelem, nincs. Nem olyan rossz kölyök Ő, csak... mégsem fogom babusgatni, hisz ha elveszti az uralmát, meg kell ölnöm. Nem akarom megölni... Amint felkaptam a fejem, megláttam Mikasat, meg Arlertet erre felé ólálkodni. Nem tudom mit kutakodnak, egyre többet járnak erre. A nagy trió, mi? Teszek rá. Jaeger húzza a belét velem a lovakhoz!
Eren
- Hahm?-kapom fel a dörömbölésre a fejem, ami az ajtóból jött. A francba már, miért kell a legeslegjobb álmomból felriasztani?! Pont most jött volna az a rész, hogy átharapom Annie nyakát...mint mindig..d.e valahogy sosem álmodom tovább.
Sóhajtva ülök fel, majd ásítok...olyan jót aludtam...aludTAM. Múlt időben. Pedig ma egész nap aludni akartam. De én nem érdekel, nem csinálok ma semmit! Nem leszek senkinek a csicskája ma. Engem nem érdekel, megyek vissza aludni.
Mikor elkullogok az ajtóig, és végre oda értem, kicsaptam.
- MI A FA...?!...Jóreggelt Hadnagyúr.- Mondtam édesen mosolyogva mikor megláttam. Valahogy most már nem szeretném letolni, hogy felkeltett úgy érzem.
Sóhajtva ülök fel, majd ásítok...olyan jót aludtam...aludTAM. Múlt időben. Pedig ma egész nap aludni akartam. De én nem érdekel, nem csinálok ma semmit! Nem leszek senkinek a csicskája ma. Engem nem érdekel, megyek vissza aludni.
Mikor elkullogok az ajtóig, és végre oda értem, kicsaptam.
- MI A FA...?!...Jóreggelt Hadnagyúr.- Mondtam édesen mosolyogva mikor megláttam. Valahogy most már nem szeretném letolni, hogy felkeltett úgy érzem.
Levi
No lám, csak nem édes álomból keltél, Eren? Akaratlanul is felkuncogok. Csak tanult abból, hogy velem kivételesen illedelmesnek kell lennie. Mondom KELL. Kötelező. Nincs nemleges válasz.
- Van egy kis dolgunk. - mondtam komolyra váltva, és felnézve rá... még ez a kölyök is nagyobb, mint én. - A lovak se bírják étel nélkül. Szóval.. Öltözz fel, és már bele is vájhatod magad a munkába! - mondom kicsit lelkesebb hangnemmel, majd tovább nézem. - Most, Jaeger. Innentől számítva, perced van. Ha nem készülsz el, bemegyek, és én öltöztetlek fel...- majd kiroppantom az öklöm.
Jaeger, be kell vallanom, örülök, hogy én figyelhetek rád. Senki más nem tűrné el, ahogy viselkedem, neked meg egy szavad sincs rám. Okos gyerek. Nem úgy, mint az az értetlen Ackerman... akármit mondok, tojik rá, és Eren nyakába liheg. Nem tudom, mi van vele, de egy értetlen taknyos lány, nem több.
- Van egy kis dolgunk. - mondtam komolyra váltva, és felnézve rá... még ez a kölyök is nagyobb, mint én. - A lovak se bírják étel nélkül. Szóval.. Öltözz fel, és már bele is vájhatod magad a munkába! - mondom kicsit lelkesebb hangnemmel, majd tovább nézem. - Most, Jaeger. Innentől számítva, perced van. Ha nem készülsz el, bemegyek, és én öltöztetlek fel...- majd kiroppantom az öklöm.
Jaeger, be kell vallanom, örülök, hogy én figyelhetek rád. Senki más nem tűrné el, ahogy viselkedem, neked meg egy szavad sincs rám. Okos gyerek. Nem úgy, mint az az értetlen Ackerman... akármit mondok, tojik rá, és Eren nyakába liheg. Nem tudom, mi van vele, de egy értetlen taknyos lány, nem több.
Eren
Először még csak meggyötört fejjel néztem, de ez elég volt egy másodperc.-R...rendben.-nyögtem fel álmosan, majd lassan becsuktam az ajtót, és elkezdtem keresgélni a cuccaimat. Ásítva lekaptam magamról a kis titános pizsamámat, és felöltöztem. A szokásos cuccomba. Ahogy érzem kénytelen leszek majd lócitromot is lapátolni, így most nem viszem túlzásba az öltözködést...hajacskámat meg csak összetúrom, hogy valahogy elviselhető legyen. Már megszoktam, hogy mindig kócos. Majd lassan kilépkedtem a szobából, gyorsan e is csukva az ajtót magam mögött, miután ráeszméltem, hogy elég nagy rendetlenséget hagytam a szobámban magam után. Újabbat ásítottam, majd nagyjából kihúztam magam. Hehehh...Látom a feje tetejét...olyankispicike. De annál erőszakosabb. Brr...sosem mernék szembeszállni vele.
Levi
Elmosolyodtam, majd ellököm magamat a faltól...Eren egész szépen összeszedte magát. Mármint, tényleg. Mondjuk az egy dolog, hogy már ő is nő, mint a gomba, de nem érdekel. Tudom, hogy nem vagyok már fiatal, de tökéletes kondiban vagyok, a titánokat pedig teljes erőmből irtom.
- Jaeger, milyen pontos vagy. Pedig nem szokásod.-nevettem el magam.- Na mindegy. Gyere.-intettem, majd megfordultam, és elindultam le az épületből.
Ez az épület, amiben vagyunk, egy...hát..nagyobb mint a többi. Általában itt készülünk fel, ha a falon túlra megyünk. Sajnos, arra sosem készülhetünk fel, hogy most vajon hány embert vesztünk majd el. Erre nem lehet felkészülni.
- Jaeger, milyen pontos vagy. Pedig nem szokásod.-nevettem el magam.- Na mindegy. Gyere.-intettem, majd megfordultam, és elindultam le az épületből.
Ez az épület, amiben vagyunk, egy...hát..nagyobb mint a többi. Általában itt készülünk fel, ha a falon túlra megyünk. Sajnos, arra sosem készülhetünk fel, hogy most vajon hány embert vesztünk majd el. Erre nem lehet felkészülni.
Eren
A szemem dörzsölgetve lépkedek a hadnagy mögött. Olyan álmos vagyok... - Pontosan mi is lesz a dolgom...?-kérdeztem megnyújtózva. Remélem semmi idióta nem lesz ott...nincs kedvem hallgatni ahogy röhögnek rajtam, hogy hogyan ugrálok a hadnagynak. Igen is ugrálni akarok. Ha már megteszi, hogy figyel rám, és már hányszor az életemet is megmentette, megérdemli. Bár...nem tudom miért teszi. Egyszerűen csak mert elvállalta? Ez olyan furcsa számomra.
Kicsit megigazgattam magamon a göncöm. Hallottam, ahogy Armin rohan utánam.
- Eren, Eren! Képzeld si-
- Bocs, de majd később.- fogtam meg a vállát, és leállítottam az óvodás pattogásából. Olyan gyerekes szegény...
Kicsit megigazgattam magamon a göncöm. Hallottam, ahogy Armin rohan utánam.
- Eren, Eren! Képzeld si-
- Bocs, de majd később.- fogtam meg a vállát, és leállítottam az óvodás pattogásából. Olyan gyerekes szegény...
Levi
A hátam kihúzva lépkedtem előre, majd Armin hangját hallottam meg.Hátranéztem, majd kissé rásandítottam.
- Arlert! - néztem rá. - Csak nem maga is velünk jönne, a lovakhoz? - mondtam, majd választ nem várva indultam tovább - Hanji vár rád, Arlert. Jobb, ha mész. - mondtam, majd folytattam az utam az istállókhoz.
Arlert és Hanji tényleg hasonlítanak egymásra. Mármint, Hanji is okos, jó katona. De mind a ketten ugyan olyan idegesítőek tudnak lenni. Sóhajtottam. - Jaeger, kövess. - mondogattam.
Nem hiszem el. Sosem fogunk végezni... így sietősen ugrándozva mentem előre.
Eren
Armin pedig csalódottan visszament Mikasahoz, aki kb. úgy nézett a hadnagy hátára, mintha minimum férgek lepnék. Zavartan bandukoltam a hadnagyúr mellett. Miért kell nekem a lovakat kiszolgálni? Sokkal szívesebben szolgálnám ki őt, mint a lovakat.
- öhm...Hogy aludt hadnagy úr?-kérdeztem a kínos csendet megszakítván ami beállt már. Valahogy úgy érzem tartanom kell tőle a távolságot...de még sem. Felnézek rá, a példaképemnek is tökéletes lehet. Csak én..nem csak példaképként nézek rá...
Levi
Felnéztem Erenre... na ez se fordul elő túl sokszor. Mármint, hogy valaki érdeklődik afelől, hogy mi volt velem...Kissé elmosolyodtam, de hamar vége is lett a dolognak.
- Őszintén? Hihetetlenül jót. - mondtam. - És te, Jaeger? - néztem rá.
Majd a falat néztem a távolban. Már rendbe hozták, az Annie és Eren közti csata óta..az épületeket is igyekeznek visszaállítani. A titánoknál sincs nagyobb baj. Most...kis vihar utáni csend van, úgy érzem.Bajnak nem baj...csak..szokatlan. Mostanában az eső kicsit sűrűbben esik, ezért kellett a lovakat az istállókba zárni... Épp az épületből léptem ki, és megláttam, hogy a lovak istállója borzalmasan leélt.
- Lesz dolgunk, ne félj. - sóhajtottam.
Ezt elnézve, én is segíteni fogok...
Levi
Felnéztem Erenre... na ez se fordul elő túl sokszor. Mármint, hogy valaki érdeklődik afelől, hogy mi volt velem...Kissé elmosolyodtam, de hamar vége is lett a dolognak.
- Őszintén? Hihetetlenül jót. - mondtam. - És te, Jaeger? - néztem rá.
Majd a falat néztem a távolban. Már rendbe hozták, az Annie és Eren közti csata óta..az épületeket is igyekeznek visszaállítani. A titánoknál sincs nagyobb baj. Most...kis vihar utáni csend van, úgy érzem.Bajnak nem baj...csak..szokatlan. Mostanában az eső kicsit sűrűbben esik, ezért kellett a lovakat az istállókba zárni... Épp az épületből léptem ki, és megláttam, hogy a lovak istállója borzalmasan leélt.
- Lesz dolgunk, ne félj. - sóhajtottam.
Ezt elnézve, én is segíteni fogok...
Eren
Nem vagyok rest a munkára, ha kell hát kell. Ha a hadnagy is ott lesz...akkor...nekem mindegy. Csak ne hagyjon magamra.
- Megint ugyan azt álmodtam mint eddig.- suttogtam a földet bámulva. De ennek az álomnak sosincs végem mindig csak épp, hogy győznék, felébredek és nem tudom meg mi történik. Idegesítő de nem tudok mit tenni.
Sóhajtva próbáltam terelni a gondolataimat. Lehet kellett volna még egy kabát...elég hideg van itt kint.
Levi
Végig csendben hallgattam, ahogy beszélt.
- Ha ez megint előfordul, mindenképpen szólj Hanjinak. Van pár olyan gyógynövénye, ami megnyugtatja a lelked, még alszol. - mondtam.- De tényleg. Nem csodálom, ha megviselt az eset. A maradék emberiséget is megrázták a történtek, nem még téged, aki át is élte. - mondtam magam elé nézve.
Kicsit hűvösebb volt az idő, de nem volt elviselhetetlen számomra. Kifejezetten jól bírom a hideget, a meleggel vannak problémáim. letűrtem az ingem ujját, majd az istálló előtt megálltam.
- Ha a munkára koncentrálsz, az majd eltereli a gondolataidat. - mondtam szinte már csak magamnak, majd az istálló melletti kis szertárba vonszoltam magam, a bekészített vödör vizet szedtem elő, a rongyot, meg a további segédeszközöket, amikre szükségünk lesz.
Levi
Végig csendben hallgattam, ahogy beszélt.
- Ha ez megint előfordul, mindenképpen szólj Hanjinak. Van pár olyan gyógynövénye, ami megnyugtatja a lelked, még alszol. - mondtam.- De tényleg. Nem csodálom, ha megviselt az eset. A maradék emberiséget is megrázták a történtek, nem még téged, aki át is élte. - mondtam magam elé nézve.
Kicsit hűvösebb volt az idő, de nem volt elviselhetetlen számomra. Kifejezetten jól bírom a hideget, a meleggel vannak problémáim. letűrtem az ingem ujját, majd az istálló előtt megálltam.
- Ha a munkára koncentrálsz, az majd eltereli a gondolataidat. - mondtam szinte már csak magamnak, majd az istálló melletti kis szertárba vonszoltam magam, a bekészített vödör vizet szedtem elő, a rongyot, meg a további segédeszközöket, amikre szükségünk lesz.
Eren
-Majd szólok neki, köszönöm.- mondtam elmosolyodva, majd az istálló azon részébe mentem be, ahol a lovak vannak. Majd az egyik pacit kezdtem simogatni. Pontosan azt, amin a hadnagy úr szokott lovagolni. Furcsa. Neki sem, és a lónak sem volt eddig komolyabb baja. Hiába, profik mind a ketten.
- Hát mennyivel jobban nézel ki, mint Jean.- állapítottam meg. Igen, én már a lóval beszélgetek, olyan dilis vagyok.
De tényleg. Jean másszon rá Mikasara engem hagyjon békén. Mikasa amúgy is folyton rajtam lóg, ha megkarcolom magam, hívja a mentősöket. Nem tudom mi okból, mikor azt is túl éltem mikor kezem-lábam szakadt le. Meg van még mind a kettő, mivel visszanőtt. Hmm...na mindegy.
Levi
Előszedtem a dolgokat, majd a kendőmet felhúztam az orromra...nem bírom a koszos dolgokat... egy kesztyűt húztam a kezemre, majd elindultam be az istállóba. Eren épp az én lovamnál állapodott meg, én pedig az első ló mellett döntöttem.Gyorsan kitakarítottam az oda nem illő dolgokat - megjegyzem, undorító volt. - majd utána friss szénát hordtam be, és a lovat kezdtem lemosni. Koncentrálnom kell, nem akarom, hogy szegény lovak koszosak maradjanak. Gyorsan letisztítottam, majd megcirógattam a lovat.
- Jaeger, hogy állsz? - kérdeztem viszonylag kedves hangnemben.
Levi
Előszedtem a dolgokat, majd a kendőmet felhúztam az orromra...nem bírom a koszos dolgokat... egy kesztyűt húztam a kezemre, majd elindultam be az istállóba. Eren épp az én lovamnál állapodott meg, én pedig az első ló mellett döntöttem.Gyorsan kitakarítottam az oda nem illő dolgokat - megjegyzem, undorító volt. - majd utána friss szénát hordtam be, és a lovat kezdtem lemosni. Koncentrálnom kell, nem akarom, hogy szegény lovak koszosak maradjanak. Gyorsan letisztítottam, majd megcirógattam a lovat.
- Jaeger, hogy állsz? - kérdeztem viszonylag kedves hangnemben.
Eren
Mikor a kérdést nekem szegezte, még csak az új szénát hordtam be a lónak.
-ehm...- "válaszoltam". Hogy tudja ilyen gyorsan? Bár engem mindig megmosolyogtat ez a takarítás mániája. Annyira szerethető diktátort játszik ilyenkor.
Majd sikeresen elcsúsztam, és hátra estem. Felnyögtem mivel jól bevertem a fejem az aljzatba.
-auh...
Levi
Felkaptam a fejem, mikor elesett.
- Hé.. - morrantam fel. - Megmaradsz, Jaeger? - pislogtam és felé sétáltam.
Nem hiszem el, tényleg nem fogunk soha végezni...na de mindegy, azért az ilyesféle dolgoktól jobb megóvnunk Erent. Kiváló tagja az egységnek, csak... hát problémák azért vannak.De elfogadható... Legalább is, úgy nagyjából én elégedett vagyok. Szóval, mindegy. Tovább figyeltem őt, közben mellé sétáltam, hogy ne tapossa meg a ló. Nem hiányzik, hogy megsérüljön komolyabban, még ha meg is gyógyul.
Levi
Felkaptam a fejem, mikor elesett.
- Hé.. - morrantam fel. - Megmaradsz, Jaeger? - pislogtam és felé sétáltam.
Nem hiszem el, tényleg nem fogunk soha végezni...na de mindegy, azért az ilyesféle dolgoktól jobb megóvnunk Erent. Kiváló tagja az egységnek, csak... hát problémák azért vannak.De elfogadható... Legalább is, úgy nagyjából én elégedett vagyok. Szóval, mindegy. Tovább figyeltem őt, közben mellé sétáltam, hogy ne tapossa meg a ló. Nem hiányzik, hogy megsérüljön komolyabban, még ha meg is gyógyul.
Eren
-ahuh ..-nyüsszentem felkelve.- jól vagyok.- nyöszörögtem, majd mikor rendesen felkeltem majdnem megont eltanyáltam mert megszédültem. Az istálló falának dőltem.- Kérhetek egy fél percet...?- nyöszörögtem ki a fejemet fogva.
Ekkora szerencsétlent mint én. Még gondot okozok neki. Ezért most tuti még kapok...nanembaj. Szedd össze magadat Eren! Nem szédülni!
Miért lett a hadnagyból hirtelen öt...?
Levi
- Hé... Jager, látom, hogy baj van. - mondtam felkapva a fejem majd fogtam, és a csuklóját megfogva elhúztam a faltól. - Jó, akkor felmegyünk. - jelentettem ki, majd a vállamon átvezettem a kezét, és úgy megtámaszkodhatott rajtam.
Mázlija van, hogy tényleg nagyon jól tartom a magam, és vén csóka létemre elbírom, sőt, Meg se kottyan, mert szerintem 60 kiló sincs. De zen gondolkodva indultam vissza az épületbe, játszi könnyedséggel, Erent a vállamon tartva. Remek, titán létére, egy alacsony öreg férfinek kell cipelni... na mindegy.
- Eren, beszélj, tudni akarom, hogy mennyire vágtad be a fejed. - mondtam, miközben húztam be az épületbe.
Levi
- Hé... Jager, látom, hogy baj van. - mondtam felkapva a fejem majd fogtam, és a csuklóját megfogva elhúztam a faltól. - Jó, akkor felmegyünk. - jelentettem ki, majd a vállamon átvezettem a kezét, és úgy megtámaszkodhatott rajtam.
Mázlija van, hogy tényleg nagyon jól tartom a magam, és vén csóka létemre elbírom, sőt, Meg se kottyan, mert szerintem 60 kiló sincs. De zen gondolkodva indultam vissza az épületbe, játszi könnyedséggel, Erent a vállamon tartva. Remek, titán létére, egy alacsony öreg férfinek kell cipelni... na mindegy.
- Eren, beszélj, tudni akarom, hogy mennyire vágtad be a fejed. - mondtam, miközben húztam be az épületbe.
Eren
Erennek hívott...szinte sosem hív Erennek...
- Mh...miért van 8 kezem, és a hadnagyúrból...5...nem...1..3...6...nem...4...vagy...5...?- nyöszörögtem.
Jajj de fáj... Hahm. Annyira béna vagyok. Miért vagyok ennyire nyomorék, hogy bevágom a fejem a betonba?
- De...De jól vagyok ám...!- mondtam.- Én...csak fél perc...addig...addig...mit csináljak ezekkel a kezekkel...?-kezdtem mozgatni azt a nyolc...tizenhat...vagy...nyolcszáztizenhat kezemet...hahm?
Levi
Sóhajtottam, majd igyekeztem fel vele Hanjihoz. Ő ért ehhez, meg amúgy is, Eren meg tud gyógyulni. Minden rendben lesz, azaz remélem. A végén még azt hiszik, hogy én öltem meg...Tovább cipeltem, a nem épp nehézsúlyú társamat, még be nem értem az épületbe, ahol már többen is bent voltak.
- Hanji! - szóltam be a termekbe, mg végül a hang tulajdonosa helyett az egyik kis sertepertélő segédkezdemény ugrabugrált elém.
- S..segíthetek? - kérdezte úgy, mintha meg akarnám enni.
Szemetforgattam, majd egy kissé illetlen hangnemben egy hölgynek, de megszólaltam :
- Keresd meg Hanjit, nekem megbízható emberre van szükségem! - morrantam közben Jaegert tartva. - Gyerünk Jaeger! Jártasd már a szádat!
Eren
-De...én nem szeretek felesleges beszélni neke-...a...azaz a hadnagy úrnak.- csukott előre a fejem. Nem bírom tartani magamat.- De én én én megyek vissza az istállóba...semmi bajom...jól vagyok...én...én...csak...-nyüsszentem.- Hadnagy úr...kérem...-nyüsszentem.
Egyre több kezem van...wohaaahh. Menő. Póknak álcázom magam! Elmehetnék egy rendellenes titánnak.
Wohaaa...Leviből...egyre több lesz...azta...
Levi
Most mondanám, hogy akkor ne beszéljen, de nem akarom, hogy itt elájuljon, én meg észre se vegyem.tehát a fejem rázva vártam, hogy Hanji végre megjelenjen, s tudjon segíteni szegény flótáson.Persze, hanjit ismerve, épp egy őrült kísérlettel volt elfoglalva, de hát mint tudjuk, Levi szava szent. Így alig két perc várakozás után, de megérkezett, és rögtön ki is nyitotta az ellátó szobát, ahova bevittem Erent, jobban mondva behurcoltam, és az ágyra fektettem.
- Levi, ha kérhetem, menj ki. - mondta.
Nem tudom, biztos úgy nztem ki, mint aki nagyon maradni akar.. de hát, biztos megint nem lát, hisz a szemüveg se véletlen csücsül a fején.Így kimentem.De csak a terem elé. Azért még is csak meg kell tudnom, mi lesz Jaegerrel.
Levi
Most mondanám, hogy akkor ne beszéljen, de nem akarom, hogy itt elájuljon, én meg észre se vegyem.tehát a fejem rázva vártam, hogy Hanji végre megjelenjen, s tudjon segíteni szegény flótáson.Persze, hanjit ismerve, épp egy őrült kísérlettel volt elfoglalva, de hát mint tudjuk, Levi szava szent. Így alig két perc várakozás után, de megérkezett, és rögtön ki is nyitotta az ellátó szobát, ahova bevittem Erent, jobban mondva behurcoltam, és az ágyra fektettem.
- Levi, ha kérhetem, menj ki. - mondta.
Nem tudom, biztos úgy nztem ki, mint aki nagyon maradni akar.. de hát, biztos megint nem lát, hisz a szemüveg se véletlen csücsül a fején.Így kimentem.De csak a terem elé. Azért még is csak meg kell tudnom, mi lesz Jaegerrel.
Eren
Az égnek emeltem a két kacsómat, úgy bámultam a kezeim. Woaahh...kezek....de még mennyi.
- Én..én...hol a hadnagy úr? Haragszik rám? Ne haragudjon! Nem akarom, hogy lemondjon arról, hogy a gondomat viseli! Megyek én már vissza dolgozni, én én...nem maradok itt ám!-mondogattam egyfolytában magabiztosan. De alig bírtam mozgolódni. Miért vagy ilyen béna Eren? Most a hadnagy úr mit fog szólni hozzád? Még ki fogok kapni. Ebben biztos vagyok. Rohadtul ki fogok kapni. Ennyire botos, hogy lehetek?
Levi
A cipőm orrát nézegettem. Igen, tipikus Jaeger. Nem haragszom rá, nem is csalódtam, várható volt, hogy beüt valami krach. Végül is, még csak kölyök. Egy felnőttnek is elnézném ezt, nem még neki.Amúgy is, felügyelek rá, az én dolgom. És én ezt komolyan is veszem.Tehát elmozdíthatatlanul álltam, és tekintettem ki az ablakon, immár.Nem is tudom, 17 éves.Kétszer annyi idős vagyok, még is, néha úgy érzem, megérti azt, hogy mit gondolok, és hogyan.Nem sokat tudok a múltjáról.Csak annyit, hogy a kolosszális titán és a kis páncélos miatt halt meg az édesanyja.Az apjáról, semmit. Doktor volt régen, ha jól emlékszem, de...eltűnt. Az elmélkedésemnek inkább véget vetettem.Nincs most idő erre. Megvárom, még eren végez, és felbotorkálok vele a szobájába, aztán majd Mikasát, meg egy másik épp ráérő társát elküldöm lovakat pucolni.Rám is rám fér a pihenő.
Levi
A cipőm orrát nézegettem. Igen, tipikus Jaeger. Nem haragszom rá, nem is csalódtam, várható volt, hogy beüt valami krach. Végül is, még csak kölyök. Egy felnőttnek is elnézném ezt, nem még neki.Amúgy is, felügyelek rá, az én dolgom. És én ezt komolyan is veszem.Tehát elmozdíthatatlanul álltam, és tekintettem ki az ablakon, immár.Nem is tudom, 17 éves.Kétszer annyi idős vagyok, még is, néha úgy érzem, megérti azt, hogy mit gondolok, és hogyan.Nem sokat tudok a múltjáról.Csak annyit, hogy a kolosszális titán és a kis páncélos miatt halt meg az édesanyja.Az apjáról, semmit. Doktor volt régen, ha jól emlékszem, de...eltűnt. Az elmélkedésemnek inkább véget vetettem.Nincs most idő erre. Megvárom, még eren végez, és felbotorkálok vele a szobájába, aztán majd Mikasát, meg egy másik épp ráérő társát elküldöm lovakat pucolni.Rám is rám fér a pihenő.
Eren
Nyüsszenve harapdáltam a számat, és Hanji a tarkómnál kezdett el kutakodni, és kérdezgetett midnen félét. Majd egy gyönyörű kötést kaptam a fejemre, majd a nőszemély kiment az ajtóhoz. És mintha az ajtónak beszélt volna, hogy "Ezt majd ha felértetek add be neki". Miért kell egy ajtónak nekem beadni valamit? Nem is néz ki jól. Sőt. Kifejezetten csúnya az az ajtó! Nem tetszik! Nem szimpatikus! Ne adjon be nekem semmit! Hagyjon békén!
Levi
Hanji kijött, és megmondta, hogy mit kell beadnom neki. Hát ez remek, a kezelőorvos is én lettem? Sóhajtottam, majd eltettem a dolgot, és bementem Erenért.
- Na, gyerünk Jaeger, irány a szobád. - mondtam, majd felállítottam az ágyról, és elindultam fel, úgy, mint ahogy behoztam.Ölbe kapni nem fogom, és nem is tudnám, ráadásul nem is szeretném.
- gyerünk, gyerünk...csak egy emelet, meg tudjuk csinálni..hopp!- mondtam, és már indultam is fel.
Úgy érzem magam mint egy nevelő, vagy mit tudom én..
Levi
Hanji kijött, és megmondta, hogy mit kell beadnom neki. Hát ez remek, a kezelőorvos is én lettem? Sóhajtottam, majd eltettem a dolgot, és bementem Erenért.
- Na, gyerünk Jaeger, irány a szobád. - mondtam, majd felállítottam az ágyról, és elindultam fel, úgy, mint ahogy behoztam.Ölbe kapni nem fogom, és nem is tudnám, ráadásul nem is szeretném.
- gyerünk, gyerünk...csak egy emelet, meg tudjuk csinálni..hopp!- mondtam, és már indultam is fel.
Úgy érzem magam mint egy nevelő, vagy mit tudom én..
Eren
-De de hadnagy úr! Megy egyedül is!- mondogattam ezt És ehhez hasonlókat végig az út alatt. Közben végig majdnem elaludtam de képtelen voltam, annyira fájt a fejem.
-ki fog folyni az agyam hadnagy úr! Nem akarom, hogy kifolyjon! Főleg nem, hogy az a csúnya ajtó beadjon nekem valamit!- hajtogattam nyüszörögve.
Annyira fáradt vagyok.
- Heichou...
Levi
- Eren...nyugodj meg, oké? - mondtam, mikor végre felértem a szobájához, s kicsaptam az ajtót.
A kölyköt berángattam a szobába, majd a lehető legóvatosabban ráfektettem az ágyára.A takarót kihúztam alóla, levedlettem a csizmáját, és betakartam.
- Kölyök, mond hogy Á. - sóhajtottam a kis szerrel a kezemben.
Komolyan, nem hiszem el, hogy ezt is rám kell bízni.Van még ezer meg egy dolgom.De nem baj.Közben Jaeger homlokára nyomtam a tenyerem, hogy megnézzem van-e láza.
- hányingered, vagy valamid van? - kérdeztem.
Levi
- Eren...nyugodj meg, oké? - mondtam, mikor végre felértem a szobájához, s kicsaptam az ajtót.
A kölyköt berángattam a szobába, majd a lehető legóvatosabban ráfektettem az ágyára.A takarót kihúztam alóla, levedlettem a csizmáját, és betakartam.
- Kölyök, mond hogy Á. - sóhajtottam a kis szerrel a kezemben.
Komolyan, nem hiszem el, hogy ezt is rám kell bízni.Van még ezer meg egy dolgom.De nem baj.Közben Jaeger homlokára nyomtam a tenyerem, hogy megnézzem van-e láza.
- hányingered, vagy valamid van? - kérdeztem.
Eren
-i...igenis...- nyüszögtem és elkezdtem neki egy hosszú Á betűt fortyogni, nagyra nyitott szájjal.
Így segít nekem? Nem is értem. Olyan furcsa ez. Namindegy...ez...csak...furcsa nekem...
-N-nincs semmi baj...csak...a fejem fáj.- nyüszögtem, fogva a buksimat.
Levi
Kinyitotta, én meg beleöntöttem a cuccot a szájába...Remélem hamar kiüti, és mire felkel már nem is fog erre emlékezni... Sóhajtottam, majd letettem a kis üveg dolgot az ablakpárkányra, és azon nézelődtem ki. Egész nyugodtság volt kint az úr, így arra vetemedtem, hogyha Jaeger kidőlt, sétálok egyet. Már nincs kedvem pihenni. Körbejárok a házaknál, meg amúgy is sokat panaszkodnak a nagy zajra ami onnan jön, utána nézek a dolognak. Dolgom van, unatkozni nem fogok. Tehát, beletöröltem a kezem egy zsebkendőbe.
- Jaeger, ma egy feladatod van. Pihenned kell. - sóhajtottam felé fordulva.
Levi
Kinyitotta, én meg beleöntöttem a cuccot a szájába...Remélem hamar kiüti, és mire felkel már nem is fog erre emlékezni... Sóhajtottam, majd letettem a kis üveg dolgot az ablakpárkányra, és azon nézelődtem ki. Egész nyugodtság volt kint az úr, így arra vetemedtem, hogyha Jaeger kidőlt, sétálok egyet. Már nincs kedvem pihenni. Körbejárok a házaknál, meg amúgy is sokat panaszkodnak a nagy zajra ami onnan jön, utána nézek a dolognak. Dolgom van, unatkozni nem fogok. Tehát, beletöröltem a kezem egy zsebkendőbe.
- Jaeger, ma egy feladatod van. Pihenned kell. - sóhajtottam felé fordulva.
Eren
Kissé köhécselve lenyeltem a cuccot. Ez valami rettentően szar izű, de most tényleg.
- D...deh...ne segítsek az istállónál?-suttogtam, és behunytam lassan a szemem...álmos...vagyok...álmos...fáj a fejem...
Kinyújtottam a kezemet az ablak felé, pontosabban a hadnagyhoz. Majd lassan elhomályosult az egész, a hadnaggyal együtt...elaludtam.
Levi
Válaszoltam volna, de aztán Jaeger végre bemondta az unalmast : elaludt. Sóhajtottam, felhúztam a takaróját, elhúztam a függönyt, majd még egyszer visszanéztem rá. Hümmögtem egyet, és elindultam ki. Kinyitottam az ajtót, és a két palimadárral találtam szembe magam. Ackerman és Arlert. Diadalmasan elmosolyodtam, majd felnéztem a nő nemű egyedre. Mondjuk a másik se sokkal férfiasabb. Sőt...azt kell mondanom, hogy Arlert inkább lány, mint Mikasa. Kérdőlegesen pislogtam.
- Eren! -vonyított fel a sötéthajú, én meg csak hümmögve felemeltem a kezem, és kimutattam.
- Istálló. - jelentettem ki, azok meg csak pislogtak. - Tempó. Istálló. Most. Lovak. Sika-mika. Ennél kedvesebben nem tudom elmondani. - mondtam, és mielőtt Mikasa velem együtt megy be az ajtón, becsuktam. Más esetben bevágtam volna, de nem. Jaeger pihen.
- De... - én meg megforgattam a szemem.
- Alszik. Majd ha felnyaltátok az istállót, utána. - jelentettem ki, majd az robbanni készülő Mikasat látván elmosolyodtam. Arlert persze rögtön elrángatta onnan, én meg ezek után indultam ki az udvarra, körülnézni.
Levi
Válaszoltam volna, de aztán Jaeger végre bemondta az unalmast : elaludt. Sóhajtottam, felhúztam a takaróját, elhúztam a függönyt, majd még egyszer visszanéztem rá. Hümmögtem egyet, és elindultam ki. Kinyitottam az ajtót, és a két palimadárral találtam szembe magam. Ackerman és Arlert. Diadalmasan elmosolyodtam, majd felnéztem a nő nemű egyedre. Mondjuk a másik se sokkal férfiasabb. Sőt...azt kell mondanom, hogy Arlert inkább lány, mint Mikasa. Kérdőlegesen pislogtam.
- Eren! -vonyított fel a sötéthajú, én meg csak hümmögve felemeltem a kezem, és kimutattam.
- Istálló. - jelentettem ki, azok meg csak pislogtak. - Tempó. Istálló. Most. Lovak. Sika-mika. Ennél kedvesebben nem tudom elmondani. - mondtam, és mielőtt Mikasa velem együtt megy be az ajtón, becsuktam. Más esetben bevágtam volna, de nem. Jaeger pihen.
- De... - én meg megforgattam a szemem.
- Alszik. Majd ha felnyaltátok az istállót, utána. - jelentettem ki, majd az robbanni készülő Mikasat látván elmosolyodtam. Arlert persze rögtön elrángatta onnan, én meg ezek után indultam ki az udvarra, körülnézni.
